Tegnap hazajöttünk Írországból. Niall anyja hirtelen a kezünkbe nyomott két repülőjegyet az aznap esti repülőre. Nem tudtunk mit mondani, de örültünk, mert már haza akartunk jönni a többiekhez. A lényeg, hogy az anyukája már jól van. Másnap nem volt olyan derűs, mint amire számítottam. Reggel eső az ablakon való kopogására ébredtem. Ja, és ne feledjük a vekkerem éles csörgését. De a legjobb az egy óriási villámdörgés volt. Átsimítottam az ágyon, hogy érinthessem Niallt, de észre kellet vennem, hogy Niall nem aludt mellettem. Ami, azt illeti fogalmam sem volt, hogy hol lehet. Egy kicsit aggódtam, hogy vajon merre jár, de Niall meg tudja magát védeni ha kell. Be akartam kapcsolni a lámpámat az íróasztalon, mert tegnap este a körte kiégett a csillárban. Elég sötét volt a vihartól, el is ment a kedvem. De ugye, miért is lenne áram?! Így a villany sem oltódott fel. Remek. Egész nap a sötétben kell matatnunk. Visszamentem az ágyamba, félkómásan. Alig láttam valamit. Próbálkoztam, hogy visszaalszom, de csak forgolódtam.
Aludni nem tudtam a zajoktól, így hát úgy döntöttem, hogy lezuhanyzom. Bementem a zuhanyzósarokba és elindítottam a vizet. Hiba volt. Eltört a csap, ráadásul nem volt melegvíz. Ez is remek. Folyt a hidegvíz, én ott álltam meztelenül, és sikoltoztam. Erre odajött valaki.
- Minden rendben? - egy férfi hang kérdezte. - De fogalmam sem volt ki kérdezte, nem tudtam sohase a fiúk hangját megkülönböztetni.
- Ki vagy? - visszakérdeztem.
- Liam vagyok. Sikoltozást hallottam, gondoltam lecsekkolom, hogy minden okés.
- Hát semmi sem okés. Eltört a csap, nincs melegvíz, én meg meztelenül állok alatta.
- Akkor öltözz fel, vagy csavarj magad köré egy törülközőt. Majd segítek. - ajánlotta fel. - De várnod kéne még egy kicsit, amíg felszaladok a szerszámosládáért. Szólok Louisnak. Múltkor a turnébuszon ő bütykölte meg a vezetékeket.
- Jó, csinálj amit akarsz, csak siess! Nem akarom elárasztani az egész házat.
Meg kell hagyni, ez a zuhany tényleg frissítő volt. Jobban, mint kellene.
- Akkor megyek, de te öltözz fel! Így mindkettőnknek kínos.
- Rendben, de már menjél!
Erre végre elment. Én gyorsan felvettem a fehérneműmet, de azért egy törülközőt is magamra tekertem. Biztos, ami biztos. Hát nem sietett az tuti. Szép lassan lépkedett. Öt percet kellett várni. A víz már bokáig ért, de nem akartam szólni a fiúknak. Had kapjanak egy kis hűsítő zuhanyt, amiért így ''siettek''. De lehet, hogy Louisszal volt a gond. Nem akart kikelni az ágyból. De hogy tud ilyen viharban aludni?
- Na bemehetünk? - kérdezte Louis.
- Gyertek be. - Erre kinyitottam az ajtót és elárasztotta őket a hidegvíz.
- Hű, ez tényleg hideg. - mondta Liam.
- Nem tudtál volna szólni? - kérdezte Louis.
- Kedveskedni akartam, amiért így siettetek. Tudjátok, én addig EBBEN TAPICSKOLTAM ! - a végét már kicsit kiabálva mondtam, mert tudtam, hogy ebből megfázás lesz.
- Tudod, nem a legjobbkor... Mi Amyvel... szóval érted... - mondta Louis, közben a kezét a tarkójára tette, elkezdte simogatni azt. Levágtam. Épp le akartak feküdni. De persze megértem én, de akkor is.
- Jó értem. Na, de zárd már el azt a rohadt csapot, ha nem akarod, hogy uszoda legyen a házból...
Erre Louis és Liam bementek és nekiláttak. Liam adogatta a szerszámokat, de nem kellett sok, csak egy csavarás kellett, hogy a Niagara elálljon.
- Tessék. Majd el kell mennetek a városba egy újért. - mondta Louis.
- Oké, majd Katy-t elhívom magammal, és ha már ott vagyunk, vásárlunk is egy kicsit. Louis, legalább kettővel kevesebb a házban. Vagyis hárommal, mert Niall sincs itthon.
- Miért, hol van? - kérdezték egyszerre.
- Fogalmam nincs, nem aludt mellettem. Remélem nem keveredett bajba.
- A fenébe! Megmondtam neki, hogy éjjel ez veszélyes! - mondta Liam. Majd hirtelen, dühöt és zaklatottságot láttam rajta. Mintha féltene az igazságtól. Majd leesett neki, hogy olyat mondott, amit valójában csak gondolni akart:
- És megint csak a fenébe. - Éreztem, hogy tudja az okát, amiért Niall nincs itthon.
- Mivan? - kérdeztem.
- Te meg miről beszélsz, tesó? - kontrázott rá Lou.
- Bocs, ezt nem lett volna szabad hallanotok.
- Most már folytasd amit elkezdtél. Már egy magyarázattal tartozol.
- Nem, jobb ha nem tudod.
- Bökd már ki, tényleg jössz neki ennyivel. - pártolt engem Louis.
- Nem, összeomolnál ha kiderülne. Direkt megkért, hogy kíméljelek az igazságtól.
- Mond már! Ez alapján már mindenre fel vagyok készülve.
- Hát jó... izé... szóval... Niall most épp tárgyal a drogdílerek főnökével. - és végre kibökte.
- Hogy mi? Mit jelentsen ez? - kíváncsiskodtam. - Teljesen lesokkoltam. Ennél rosszabb már nem is lehet.
- Niall a legnagyobb titokban drogdíler. Adósságokba keveredett, így ez tűnt megoldásnak. A főnöke azt akarja, hogy Puerto Ricó-ba csempésszen LSD-t. Kihasználja, hogy neki saját magángépe van. De biztos ami biztos, nem akar lebukni, úgyhogy épp ki akar szállni. De ez csak a leegyszerűsített verzió. A többit nem tudhatjátok.
- Apám, ez nagyon kemény. Én azt hittem, hogy ilyenre nem lenne képes. - jegyezte meg Lou.
Teljes mértékben egyet értettem vele. Ez badarság. De mégse. Liam nem képes hazudni.
- De te erről honnan tudsz? - kérdeztem.
- Egyik este nem tudtam aludni, lent tévéztem, amikor hazajött betépve, persze számon kértem. Öntudatát elveszítve elmondott mindent. Eleinte azt állította, hogy plázázni volt, de az este tízkor zár, pedig már hajnali három volt. Ebben az állapotban nem tudott hazudni, meg egyébként sem tud. Másnap, nem emlékezett semmire. Felvilágosítottam, hogy mindent tudok, de bízhat bennem.
- Te atya gatya. Nekem erről fogalmam sem volt. Nem lesznek elvonásos tünetei?
- Nem hinném, mert másnap azt mondta, hogy most az egyszer tépett be, mivel akkor mondta neki a főnök, hogy ki kell mennie Puerto Rico-ba. Nagyon nagy teher volt ez, ki akart számára, ekkor még hezitált. De úgy néz ki, hogy most már eldöntötte.
Ekkor a térdemre rogytam. Elkezdtem zokogni. Hogy tehetett ilyet?
- Csak miattad csinálta. - mondta Liam.
- De nekem nem kell pénz. Szólhatott volna és a szüleim segítettek volna.
Ekkor Louis leguggolt mellém, simogatni kezdte a hátam, átölelt. Liam is leguggolt.
- Pont ezért nem akarta, hogy tudd. Egyedül akarta ezt megoldani.
- Oké, de akkor sem ez a módja a pénz szerzésnek.
- Igaz. Egész pontosan nem értem, hogy miért is gondolta ezt, hogy ez így jó.
- Köszi, hogy elmondtad. - hálálkodtam.
- Jogod volt tudni, de megkért, hogy ne mondjam.
- Tudod, hogy most hova ment? - kérdezte Lou.
- A Bakery Avenue-nál egy sikátorban van ,,randijuk''.
- Oda kell mennünk. Tudom, tudom veszélyes, de most kit nyom?! Ki tudja mit csinálnak vele. - mondtam, de egyre jobban tört ki rajtam az
- Visszatartanálak, de én is ezt tenném, ha Katy ilyen helyzetbe kerülne. - mondta Liam.
- Velem jöttök?
- Persze! - vágták rá mindketten.
- Csak először vegyél fel valami göncöt. - kérte Lou.
Visszamentem a szobámba. Gondoltam egy s mást. Legkirályabb. Csak ez az egész kattogott bennem, meg az hogy remélhetőleg nem bántották. Biztonság kedvéért Zayn-t is be kéne avatni. Nem is tudom, rossz előérzetem van. Átmentem Zayn szobájába, szólni neki, hogy segítsen.
- Zayn ébredj! Segítened kell! - mondtam suttogva.
- Mi az? Miért keltettél fel? Zaynie még álmos...
- Jajj, most ez a legkevesebb! Figyelj, Niall drogdíler és most a főnökével tárgyal, mert ki akar lépni. Ki tudja mit akarnak csinálni vele... segítened kell!
- Hogy mi van? - csattant fel. - Jó azonnal, csak felöltözködöm. Nem kéne szólni Harry-nek is?
- De jó lenne. Amíg te öltözködsz, addig én szólok neki.
Átmentem és szóltam neki. Rögtön fel is öltözködött. Liamék már az autóban vártak minket. Egyszerre mentünk le Zayn-nel és Harry-vel. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Némán ültünk egész végig. Feszült volt mindenki, az arcokon leolvasható volt az aggodalom és a féltés. Tíz perc múlva ott voltunk. A főnök sehol. Elkéstünk. Niall ott feküdt a nedves talajon, eszméletét vesztve, agyonverve. Nem kívánom senkinek azt a látványt és érzést. Mindannyian odafutottunk hozzá. Én leguggoltam mellé és a kezemet a háta alá csúsztattam.
- Niall ébredj! Ébredj fel! Hallasz engem?!
Niall elkezdett köhögni. Lassan a feje felém fordult.
- Brooke? Mit keresel te itt?
- Niall! - erre megcsókoltam. - Az nem számít. Majd elmesélem.
- Csak vigyetek innen haza! Azért örülök, hogy itt vagy.
- Tesó, a frászt hoztad ránk! - mondta Zayn.
- Fiúk segítsetek becipelni a kocsiba!
Ekkor odajöttek mind a négyen és betették a kocsi hátsó ülésére. Hazamentünk és rögtön a kanapéra tettük.
- Au.. ssszz.. ez fáj..! - nyögött fel Niall.
- Hol? - kérdeztem.
- A bordáimnál.
- Fiúk hozzatok gyorsan jeget! - parancsoltam rájuk. - Mutasd csak.
- Nem tudom. A kezem is fáj.
- Mit tettek veled?
- Összevertek, mert nem akartam... - ekkor elhallgatott.
- Tudom, nem akartál drogot csempészni. De most inkább hagyjuk ezt. Pihenj, aludj és holnap majd elmegyünk az orvoshoz. Nem akarod feljelenteni őket? - vetettem fel a kérdést.
- Elég kockázatos feljelenteni ezt a szörnyeteget, mert ezzel engem is lesittelnek, ráadásul felkeresnek és talán még téged is bántani akarnak.
Ekkor félelem fogott el. Hogy lehetnek ilyen szívtelenek? Miért jó, hogy összeverik az embert?!
- De a lényeg, hogy otthon vagy. - mosolyogtam rá.
- Nem. Az a lényeg, hogy veled vagyok. És tudod mire gondoltam, mikor ott hagytak engem, egyedül és védtelenül?
- Mire?
- Rád. Az szép emlékekre. Az első pillantásra, hogy neked mentem és elestél. Amikor eljegyeztelek. Amikor kórházban voltál. Az első együttlétre. Mást nem is láttam. Volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy feladom a harcot. De rád gondoltam, és arra, hogy miattad érdemes élni.
Ekkor a másik kezével felbökte magát, a fájdalmáról és a sérüléseiről mit sem tudva, mintha nem is lennének, megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam. Megöleltem. Persze csak óvatosan, mit sem törődve a véres, nedves és koszos testével. Nem tudott foglalkoztatni. Ennél jobban még sosem szerettem valakit.
- Szeretlek. - mondtam.
- Én is. Mindennél jobban.
- ÖÖÖ... akkor azt hiszem akkor mi nem is zavarunk... - mondta Lou.
- Ti mióta álltok ott? - kérdezte Niall.
- Hát tudod, együtt jöttünk be...
- Jó oké, most már oszlás srácok. Csak vele akarok lenni. - utasította őket rendre Niall.
És ekkor a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam. Hogy a ,,vele'' szó alatt engem ért.
Talán mégsem olyan rossz ez a nap. Újra szerelmet vallottunk egymásnak. De persze jobb lett volna, ha azok a gengszterek nem verik agyon. De éreztem azt is, hogy sohase volt még ilyen erős a kapcsolatunk. És csak néztük egymást. Nem kellettek ide szavak. Tudtuk mind a ketten, hogy mit gondol a másik. A lényeg, hogy újra itthon van, és úgy néz ki, hogy minden rendbe fog jönni.
