A valaha volt legpocsékabb nap

Tegnap hazajöttünk Írországból. Niall anyja hirtelen a kezünkbe nyomott két repülőjegyet az aznap esti repülőre. Nem tudtunk mit mondani, de örültünk, mert már haza akartunk jönni a többiekhez. A lényeg, hogy az anyukája már jól van. Másnap nem volt olyan derűs, mint amire számítottam. Reggel eső az ablakon való kopogására ébredtem. Ja, és ne feledjük a vekkerem éles csörgését. De a legjobb az egy óriási villámdörgés volt. Átsimítottam az ágyon, hogy érinthessem Niallt, de észre kellet vennem, hogy Niall nem aludt mellettem. Ami, azt illeti fogalmam sem volt, hogy hol lehet. Egy kicsit aggódtam, hogy vajon merre jár, de Niall meg tudja magát védeni ha kell. Be akartam kapcsolni a lámpámat az íróasztalon, mert tegnap este a körte kiégett a csillárban. Elég sötét volt a vihartól, el is ment a kedvem. De ugye, miért is lenne áram?! Így a villany sem oltódott fel. Remek. Egész nap a sötétben kell matatnunk. Visszamentem az ágyamba, félkómásan. Alig láttam valamit. Próbálkoztam, hogy visszaalszom, de csak forgolódtam.
Aludni nem tudtam a zajoktól, így hát úgy döntöttem, hogy lezuhanyzom. Bementem a zuhanyzósarokba és elindítottam a vizet. Hiba volt. Eltört a csap, ráadásul nem volt melegvíz. Ez is remek. Folyt a hidegvíz, én ott álltam meztelenül, és sikoltoztam. Erre odajött valaki.
- Minden rendben? - egy férfi hang kérdezte. - De fogalmam sem volt ki kérdezte, nem tudtam sohase a fiúk hangját megkülönböztetni.
- Ki vagy? - visszakérdeztem.
- Liam vagyok. Sikoltozást hallottam, gondoltam lecsekkolom, hogy minden okés.
- Hát semmi sem okés. Eltört a csap, nincs melegvíz, én meg meztelenül állok alatta.
- Akkor öltözz fel, vagy csavarj magad köré egy törülközőt. Majd segítek. - ajánlotta fel. - De várnod kéne még egy kicsit, amíg felszaladok a szerszámosládáért. Szólok Louisnak. Múltkor a turnébuszon ő bütykölte meg a vezetékeket.
- Jó, csinálj amit akarsz, csak siess! Nem akarom elárasztani az egész házat.
Meg kell hagyni, ez a zuhany tényleg frissítő volt. Jobban, mint kellene.
- Akkor megyek, de te öltözz fel! Így mindkettőnknek kínos.
- Rendben, de már menjél!
Erre végre elment. Én gyorsan felvettem a fehérneműmet, de azért egy törülközőt is magamra tekertem. Biztos, ami biztos. Hát nem sietett az tuti. Szép lassan lépkedett. Öt percet kellett várni. A víz már bokáig ért, de nem akartam szólni a fiúknak. Had kapjanak egy kis hűsítő zuhanyt, amiért így ''siettek''. De lehet, hogy Louisszal volt a gond. Nem akart kikelni az ágyból. De hogy tud ilyen viharban aludni?
- Na bemehetünk? - kérdezte Louis.
- Gyertek be. - Erre kinyitottam az ajtót és elárasztotta őket a hidegvíz.
- Hű, ez tényleg hideg. - mondta Liam.
- Nem tudtál volna szólni? - kérdezte Louis.
- Kedveskedni akartam, amiért így siettetek. Tudjátok, én addig EBBEN TAPICSKOLTAM ! - a végét már kicsit kiabálva mondtam, mert tudtam, hogy ebből megfázás lesz.
- Tudod, nem a legjobbkor... Mi Amyvel... szóval érted... - mondta Louis, közben a kezét a tarkójára tette, elkezdte simogatni azt. Levágtam. Épp le akartak feküdni. De persze megértem én, de akkor is.
- Jó értem. Na, de zárd már el azt a rohadt csapot, ha nem akarod, hogy uszoda legyen a házból...
Erre Louis és Liam bementek és nekiláttak. Liam adogatta a szerszámokat, de nem kellett sok, csak egy csavarás kellett, hogy a Niagara elálljon.
- Tessék. Majd el kell mennetek a városba egy újért. - mondta Louis.
- Oké, majd Katy-t elhívom magammal, és ha már ott vagyunk, vásárlunk is egy kicsit. Louis, legalább kettővel kevesebb a házban. Vagyis hárommal, mert Niall sincs itthon.
- Miért, hol van? - kérdezték egyszerre.
- Fogalmam nincs, nem aludt mellettem. Remélem nem keveredett bajba.
- A fenébe! Megmondtam neki, hogy éjjel ez veszélyes! - mondta Liam. Majd hirtelen, dühöt és zaklatottságot láttam rajta. Mintha féltene az igazságtól. Majd leesett neki, hogy olyat mondott, amit valójában csak gondolni akart:
- És megint csak a fenébe. - Éreztem, hogy tudja az okát, amiért Niall nincs itthon.
- Mivan? - kérdeztem.
- Te meg miről beszélsz, tesó? - kontrázott rá Lou.
- Bocs, ezt nem lett volna szabad hallanotok.
- Most már folytasd amit elkezdtél. Már egy magyarázattal tartozol.
- Nem, jobb ha nem tudod.
- Bökd már ki, tényleg jössz neki ennyivel. - pártolt engem Louis.
- Nem, összeomolnál ha kiderülne. Direkt megkért, hogy kíméljelek az igazságtól.
- Mond már! Ez alapján már mindenre fel vagyok készülve.
- Hát jó... izé... szóval... Niall most épp tárgyal a drogdílerek főnökével. - és végre kibökte.
- Hogy mi? Mit jelentsen ez? - kíváncsiskodtam. - Teljesen lesokkoltam. Ennél rosszabb már nem is lehet.
- Niall a legnagyobb titokban drogdíler. Adósságokba keveredett, így ez tűnt megoldásnak. A főnöke azt akarja, hogy Puerto Ricó-ba csempésszen LSD-t. Kihasználja, hogy neki saját magángépe van. De biztos ami biztos, nem akar lebukni, úgyhogy épp ki akar szállni. De ez csak a leegyszerűsített verzió. A többit nem tudhatjátok.
- Apám, ez nagyon kemény. Én azt hittem, hogy ilyenre nem lenne képes. - jegyezte meg Lou.
Teljes mértékben egyet értettem vele. Ez badarság. De mégse. Liam nem képes hazudni.
- De te erről honnan tudsz? - kérdeztem.
- Egyik este nem tudtam aludni, lent tévéztem, amikor hazajött betépve, persze számon kértem. Öntudatát elveszítve elmondott mindent. Eleinte azt állította, hogy plázázni volt, de az este tízkor zár, pedig már hajnali három volt. Ebben az állapotban nem tudott hazudni, meg egyébként sem tud. Másnap, nem emlékezett semmire. Felvilágosítottam, hogy mindent tudok, de bízhat bennem.
- Te atya gatya. Nekem erről fogalmam sem volt. Nem lesznek elvonásos tünetei?
- Nem hinném, mert másnap azt mondta, hogy most az egyszer tépett be, mivel akkor mondta neki a főnök, hogy ki kell mennie Puerto Rico-ba. Nagyon nagy teher volt ez, ki akart számára, ekkor még hezitált. De úgy néz ki, hogy most már eldöntötte.
Ekkor a térdemre rogytam. Elkezdtem zokogni. Hogy tehetett ilyet?
- Csak miattad csinálta. - mondta Liam.
- De nekem nem kell pénz. Szólhatott volna és a szüleim segítettek volna.
Ekkor Louis leguggolt mellém, simogatni kezdte a hátam, átölelt. Liam is leguggolt.
- Pont ezért nem akarta, hogy tudd. Egyedül akarta ezt megoldani.
- Oké, de akkor sem ez a módja a pénz szerzésnek.
- Igaz. Egész pontosan nem értem, hogy miért is gondolta ezt, hogy ez így jó.
- Köszi, hogy elmondtad. - hálálkodtam.
- Jogod volt tudni, de megkért, hogy ne mondjam.
- Tudod, hogy most hova ment? - kérdezte Lou.
- A Bakery Avenue-nál egy sikátorban van ,,randijuk''.
- Oda kell mennünk. Tudom, tudom veszélyes, de most kit nyom?! Ki tudja mit csinálnak vele. - mondtam, de egyre jobban tört ki rajtam az
- Visszatartanálak, de én is ezt tenném, ha Katy ilyen helyzetbe kerülne. - mondta Liam.
- Velem jöttök?
- Persze! - vágták rá mindketten.
- Csak először vegyél fel valami göncöt. - kérte Lou.
Visszamentem a szobámba. Gondoltam egy s mást. Legkirályabb. Csak ez az egész kattogott bennem, meg az hogy remélhetőleg nem bántották. Biztonság kedvéért Zayn-t is be kéne avatni. Nem is tudom, rossz előérzetem van. Átmentem Zayn szobájába, szólni neki, hogy segítsen.
- Zayn ébredj! Segítened kell! - mondtam suttogva.
- Mi az? Miért keltettél fel? Zaynie még álmos...
- Jajj, most ez a legkevesebb! Figyelj, Niall drogdíler és most a főnökével tárgyal, mert ki akar lépni. Ki tudja mit akarnak csinálni vele... segítened kell!
- Hogy mi van? - csattant fel. - Jó azonnal, csak felöltözködöm. Nem kéne szólni Harry-nek is?
- De jó lenne. Amíg te öltözködsz, addig én szólok neki.
Átmentem és szóltam neki. Rögtön fel is öltözködött. Liamék már az autóban vártak minket. Egyszerre mentünk le Zayn-nel és Harry-vel. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Némán ültünk egész végig. Feszült volt mindenki, az arcokon leolvasható volt az aggodalom és a féltés. Tíz perc múlva ott voltunk. A főnök sehol. Elkéstünk. Niall ott feküdt a nedves talajon, eszméletét vesztve, agyonverve. Nem kívánom senkinek azt a látványt és érzést. Mindannyian odafutottunk hozzá. Én leguggoltam mellé és a kezemet a háta alá csúsztattam.
- Niall ébredj! Ébredj fel! Hallasz engem?!
Niall elkezdett köhögni. Lassan a feje felém fordult.
- Brooke? Mit keresel te itt?
- Niall! - erre megcsókoltam. - Az nem számít. Majd elmesélem.
- Csak vigyetek innen haza! Azért örülök, hogy itt vagy.
- Tesó, a frászt hoztad ránk! - mondta Zayn.
- Fiúk segítsetek becipelni a kocsiba!
Ekkor odajöttek mind a négyen és betették a kocsi hátsó ülésére. Hazamentünk és rögtön a kanapéra tettük.
- Au.. ssszz.. ez fáj..! - nyögött fel Niall.
- Hol? - kérdeztem.
- A bordáimnál.
- Fiúk hozzatok gyorsan jeget! - parancsoltam rájuk. - Mutasd csak.
- Nem tudom. A kezem is fáj.
- Mit tettek veled?
- Összevertek, mert nem akartam... - ekkor elhallgatott.
- Tudom, nem akartál drogot csempészni. De most inkább hagyjuk ezt. Pihenj, aludj és holnap majd elmegyünk az orvoshoz. Nem akarod feljelenteni őket? - vetettem fel a kérdést.
- Elég kockázatos feljelenteni ezt a szörnyeteget, mert ezzel engem is lesittelnek, ráadásul felkeresnek és talán még téged is bántani akarnak.
Ekkor félelem fogott el. Hogy lehetnek ilyen szívtelenek? Miért jó, hogy összeverik az embert?!
- De a lényeg, hogy otthon vagy. - mosolyogtam rá.
- Nem. Az a lényeg, hogy veled vagyok. És tudod mire gondoltam, mikor ott hagytak engem, egyedül és védtelenül?
- Mire?
- Rád. Az szép emlékekre. Az első pillantásra, hogy neked mentem és elestél. Amikor eljegyeztelek. Amikor kórházban voltál. Az első együttlétre. Mást nem is láttam. Volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy feladom a harcot. De rád gondoltam, és arra, hogy miattad érdemes élni.
Ekkor a másik kezével felbökte magát, a fájdalmáról és a sérüléseiről mit sem tudva, mintha nem is lennének, megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam. Megöleltem. Persze csak óvatosan, mit sem törődve a véres, nedves és koszos testével. Nem tudott foglalkoztatni. Ennél jobban még sosem szerettem valakit.
- Szeretlek. - mondtam.
- Én is. Mindennél jobban.
- ÖÖÖ... akkor azt hiszem akkor mi nem is zavarunk... - mondta Lou.
- Ti mióta álltok ott? - kérdezte Niall.
- Hát tudod, együtt jöttünk be...
- Jó oké, most már oszlás srácok. Csak vele akarok lenni. - utasította őket rendre Niall.
És ekkor a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam. Hogy a ,,vele'' szó alatt engem ért.
Talán mégsem olyan rossz ez a nap. Újra szerelmet vallottunk egymásnak. De persze jobb lett volna, ha azok a gengszterek nem verik agyon. De éreztem azt is, hogy sohase volt még ilyen erős a kapcsolatunk. És csak néztük egymást. Nem kellettek ide szavak. Tudtuk mind a ketten, hogy mit gondol a másik. A lényeg, hogy újra itthon van, és úgy néz ki, hogy minden rendbe fog jönni.

One Direction - Best Song Ever

BLOGLOVIN

GYEREKEK!!!    BLOGLOVIN!!!
Itt a link:
<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8633689/?claim=4p7xjx74esx">Follow my blog with Bloglovin</a>
~Darling ;)
Bocs,ha még nem hoztuk meg az új rész,csak nincs időnk és előre is nagyon sajnáljuk.
De én ma hozom az új rész a saját blogomra.
http://overagain1d.blogspot.sk/ Follow my blog with Bloglovin

Egy kis est otthon

IV. fejezet 12. rész

*Eközben megint otthon*

*Amy szemszöge*

Louis-sal elmentünk sétálni az egyik közeli parkba.Leültünk az egyik padra és élveztük a tájat.Ahogy Louis meglátta a fagyist azonnal odafutott.És engem meg maga után ráncigált.Én két gombóc csokisat kértem Louis meg banános csokisat.Louis erőlködött,hogy ő fizesse ki,így ő is fizette.Tovább sétáltunk a parkban egymás kezét fogva,közbe nyalogattuk a fagyinkat.Majd Louis felém fordult és elnevette magát.

-Mi az?

-Fagyis az orrod.

-És mégy csak most mondod!

-Várj leszedem.

Közelebb hajolt és lenyalta az orromról a fagyit.Én is elnevettem magam és tovább indultunk a sétánkat folytatva a parkban.Ahogy sétáltunk találkoztunk pár rajongóval,először Louis-tól kértek autogramot és egy-két képet is csináltak,majd a legnagyobb meglepődésemre velem is csináltak képeket és váltottunk egy-két mondatot.Mosolyogva váltunk el a rajongóktól.Louis átölelte a derekamat és magához húzott és belepuszilt a hajamba.

-Én tudtam,hogy szeretni fognak.-mosolygott rám.

-Aha,kb. én is.

-És mit szeretnél csinálni a nap többi részében?

-Hát nem is tudom,de lehet,hogy van egy ötletem.

-És mi lenne az?-kérdezte húzogatva a szemöldökét.

-Azt te jól tudod a perverz fejeddel.-böktem meg a homlokát.

-Hé,nincs is perverz fejem!

-Ah,még hogy nincs!?

-Na jó,talán egy kicsit.

-Ja,valahogy úgy.

Louis-sal elmentünk haza,de csak Amber és Jenn-ék voltak otthon.Katy meg Liam kitudja,hol a fene lehetnek,de biztos együtt vannak.Louis-sal felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra és bekapcsoltuk a TV-t.

-Szerintem a TV nézés helyett mást is csinálhatnánk.

-Hát nekem oké.

Megfogtam a távirányítót és kikapcsoltam a TV-t.Hanyatt feküdtem az ágyon és Louis odajött az ágyhoz.Rám mosolygott és felém mászott az ágyon,úgy hogy ő volt fent én meg lent.Közelebb hajolt és egy puszit nyomott a számra.A kezeimet a tarkójára helyeztem és közelebb húztam magamhoz és egy csókot leheltem duzzadt ajkaira.
-Olyan édes szád van.-mosolygott.
-Ha kérsz még belőle többet,akkor hajrá.
-Kérek.
Mire ezt kimondta az ajkaink falták egymást.Mint valami majmok úgy csimpaszkodtunk egymásba.Lassal kezdett lefele haladni a számtól a nyakamig.Egész államat elárasztotta tömegnyi puszival és a nyakamat kényeztette,azokkal a tökéletes ajkaival.Befejezte kényeztetésemet a csókjaival,majd az arcomat kezdte el nézni.Közelebb hajolt és egy csókot hagyott ajkaimon.Beletúrtam hajába és közelebb kényszerítettem magamhoz még több csókért.Az ajkaink csak tapadtak egymáshoz....míg a telefonom csörgése meg nem zavarta az eddigieket.
-Louis ezt muszáj felvennem,ha nem haragszol.
-Dehogy haragszom,nyugodtam vedd fel.
Kimentem a szobából és belekezdtem a beszélgetésbe.Negyed óra múlva vissza tértem a szobámba.Louis nem volt a láthatáron,gondolom kiment,míg én a konyhában társalogtam a telefonnal.Hát akkor mindegy.Bedőltem az ágyba,de még nem aludni,mert csak 6 volt.A plafon felé irányítottam a tekintetem,és lehunytam a szemem.Majd elszunyókáltam.

*Amber szemszöge*

Zayn-nel a nappaliban ültünk és a Tv-t néztük Jenn-nel és Harry-vel.Kimentem a konyhába egy kis folyadékért,hogy elojtsam a szomjamat.A hűtőből vettem ki narancs levet és egy poharat is vettem elő.Épp hogy öntöttem a pohárba a gyümölcslevet,amikor egy domborodó férfiasságot éreztem a hátam mögött.Majd előre csúsztatta kezeit és magához ölelt.


Egy csókot nyomott a nyakamra én meg a karjai közt felé fordultam.A szép barna szemeivel találtam szemben magam.
-Mi volna,ha elmennénk vacsorázni?-kérdezte.
-Ez egy nagyon romantikus ötlet,uram.-nevettem el magam a végén.
-Akkor tessék követni hölgyem.
-Milyen úriember.
-Ilyen szép nő mellett mi más.
-Jól van.Átöltözök és aztán mehetünk.
-De aztán szép legyen a hölgyemény.
-Persze hogy az lesz.-bólintottam.
Felmentem a szobámba és valami szép ruhát kikotortam a szekrényből.Kerestem egy jó cipőt hozzá és dobtam fel egy kis sminket.
A végeredmény:


Lebaktattam a lépcsőn ahol már Zayn várt elegánsan öltözve.Meglátva engem elkerekedtek szemei,majd egy pimasz mosoly húzódott végig az arcán.
-Indulhatunk,hölgyem?
-Hát természetesen,uram.
Zayn-nel kimentünk a kocsijához,kinyitotta nekem az ajtót majd ő is beült és elvitt vacsorázni.

*Jenn szemszöge*

Amber-ék elmentek vacsorázni,Amy azt hiszem fent van Louis-szal,így én meg itt vagyok Harry-vel.Meguntam a TV nézést,így Harry felé fordultam.
-Unatkozok.-mondtam kínomban.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte jobb szemöldökit húzogatva.
-Te perverz állat.-böktem meg a fejét.
-Na de most komolyan,mit akarsz csinálni?
-Nem tudom,és te mit akarsz?
-Hát az attól függ!
-Mitől?
-Ha te is azt akarod?
-Hááát...talán.
-Akkor gyere.
Megfogta a kezemet és felráncigált a lépcsőn egyenesen be a szobájába,amit majd kulcsra zárt.Egyből letámadt és csak röpködtek le rólunk a ruhák,olyan gyorsak voltunk.Már lassan nem bírtunk magunkkal,annyira élveztük egymás társaságát.Csókjai bejárták egész testemet és olyan jó volt,hogy az már fájt.Már nem volt semmi se rajtunk,Harry fölém mászott és nagyon gyengéden bánt velem,mintha egy porcelán baba volnék,olyan gyengéd volt.A szobát egy kis idő múlva nyögések és nagy levegővételek lepték be....A végén Harry fáradtan dőlt le mellém.Nagyon élveztem.Egy utolsó puszit nyomott a homlokomra és betakart minket a takaróval és elaludtunk.

Tehát itt volna a rész.Úgy mint hogy ma a blog 2 HÓNAPOS így most hoztam de előre is sajnálom hogy ilyen sokat késtem,nem nagyon volt rá időm úgyhogy még egyszer sajnálom,de akkor jó éjszakát és jó olvasást.
~Darling ;)

Egy est otthon

IV. fejezet 11. rész

Reggel valami 9 után keltem fel.Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába,ahol Maura épp kávét szürcsölgetett.

-Jó reggelt drágám.-mondta mosolyogva Maura.

-Neked is.-mosolyogtam vissza.

Én is csináltam magamnak egy csésze kávét.Leültem az asztalhoz ahol Maura ült és elkezdtünk beszélgetni.Majd mutatott pár képet.Olyanokat amikor Niall még kicsi volt,vagy Gregről Niall bátyjáról,vagy épp az egész családról.

  

 

 

  

-És honnan jött ez a Niall név?-kérdeztem kíváncsian.

-Greg ötlete volt.

*Eközben otthon*

-Katy hol vagy?-szólította Liam Katy-t.

-Gyere és keress meg!-mondta Katy.

Ekkor Katy bebújt az ágy alá,mielőtt Liam bement volna a szobába.

-Ó,Katy hol vagy?-szólongatta Liam Katy-t.

Katy csak lapított az ágy alatt.

-Hát,ha nem vagy itt,akkor én megyek.

Liam kiment a szobából és Katy előmászott az ágy alól.

Odament az ajtóhoz,óvatosan kinyitotta,és Liam állt előtte.
-Megvagy.-ölelte meg szorosan Liam a lányt.
-És most mit akarsz velem csinálni,drágám?-kérdezte Katy.
-Azt majd meglátod.-mosolygott perverzen.
-Látom,így már nekem is tetszeni fog.-mondta Katy.
-Az biztos.
-Gyere velem.-fogta meg Liam Katy kezét.
Lementek és Liam bekötötte Katy szemét egy kendővel.
-Ez mi akar lenni?-kérdezte Katy.
-Majd meglátod.-mondta Liam.
Liam Katy-t kivezette egy erdőbe,ahol volt egy tisztás.


-Most már leveheted.
Katy levette a kendőt és csak csodálta,amit maga előtt lát.
-Liam,ez-ez-ez...ez gyönyörű.
-Nálad nem szebb.
-Nagyon köszönöm.-ölelte meg Katy Liam-et.
-De még van más is.
Liam felvezette Katy-t egy lépcső szerűségen a további meglepetéshez.


-Gyere itt van a meglepi.-mutatott Liam a nagy füves területre,ahol egy szépen megterített kis piknikes hely volt.


-Jaj,Liam annyira édes vagy.
-Neked bármit,drágám.-nyomott egy puszit Liam Katy homlokára.
-Gyere együnk.-húzta oda Liam Katy-t az említett helyre.
Megették a finomságokat és lefeküdtek,és nézték az eget,s közben beszélgettek.


Sok idő telt el,míg beszélgettek.És a nap is már kezdett lemenni.
-Szerintem menjünk haza.-mondta Katy.
-Van egy jobb ötletem.-mondta nagy mosollyal az arcán Liam.
Gyorsan összepakoltatok és Liam elvezette Katy-t az ötletéhez.Át kellett hozzá menni az erdőn,és szépen sütöttek a Nap lemenő sugarai az erdőre.


Liam ötlete egy szép kis házikó volt az erdő mélyén.És miközben odamentek a Nap is lement.


A kunyhó nagyon festett az erdőhöz hasonlóan.


-Liam ez nagyon szép.-mondta Katy.
-Gyere menjünk be.-mondta Liam Katy-nek,majd bevitte a házikóba.
A konyhában meg volt terítve az asztal egy szép vacsorára.Majd a vacsora után Liam adott Katy-nek egy rózsát.

Miután megették a vacsorát kellemesen eltelt nekik az est többi része.

-Hát így most ennyit írnék kerek perec.

~Daling ;)

VI. fejezet 10.rész

Reggel egy ágyba reggelire ébredtem amit Niall csinált. Tudta mi a kedvencem. A palacsinta...mmmm....az mindig jöhet.
-Volt időd arra, hogy reggelit készíts nekem?-kérdeztem.
-Mondtam, hogy korán kelek.-elmosolyodott.
-Honnan tudod, hogy ez a kedvencem?
-Már mondtad még régebben, hogy szereted
-Köszi. Rendes vagy.
-Nincs mit. Bármikor.
Adtam neki egy puszit amiért ilyen figyelmes volt. Majd felöltözködtem. Még nem volt arra időm, hogy a cuccaimat kipakoljam, így a bőröndből válogattam valami elfogadhatót. Hát nem mondom, hogy jól néztem ki, mert akkor hazudnék. De nem bánom, hisz Niall-nek így is-úgy is jó vagyok. Remélem.
-Segítsek anyukádat ápolni? Vagy bármit segíteni? - ajánlottam fel.
-Hát jó lenne, ha mondjuk főznél valamit. Vagy esetleg betennéd a mosógépbe a szennyest. 
-Ez egyszerű, szívesen megcsinálom!
-Húú, köszi. Sokat tennél vele. - hálálkozott Niall.
-Igazán nincs mit.
Lementünk a földszintre és Niall anyukája a kanapén feküdt, egy magazin és egy pokróc társaságában.
-Jó reggelt gyerekek! - még kicsit beteges volt a hangja.
-Jó reggelt Mrs. Horan! - köszöntem.
-Hívj csak Maurának. Nyugodtan tegeződjunk. 
-Rendben. Szóval Maura tudnék neked segíteni valamiben? Már felajánlkoztam, hogy összedobok valamit a konyhában vagy esetleg kimosom a szennyest. 
-Óóó, ez a kettő pont elég. Kíváncsi vagyok, hogy tudsz főzni, mert az én Niall-emnek nem lehet akármit adni.
-De én mindent megeszek anya! - förmedt rá. - Egyébként meg szerintem jól tud.
-Köszi.- mosolyogtam Niall-re.
Ezután elmentem a konyhába és mivel nem volt a konyhában nagyjából semmi, ezért elkezdtem spagetti tésztát kutatni. Egy szekrény mélyén találtam egy zacskóval belőle. Betettem egy fazék sós vízbe, majd hagytam forrni.
-Spagetti jó lesz? - tettem fel a kérdést.
-Az mindig jó. - közeledett Niall felém. -Anyu neked jó?
-Igen. Remélem azért egy spagettit meg tudsz csinálni. - nevette.
-Persze, gyerekjáték. - válaszoltam.
Majd vártam 15 percet amíg megfő és elkészítettem. Nem tudtam milyen öntet kíséretében felelne meg, de nem akartam olyan zöldfülűnek tűnni, ezért a szokásos, jól bevált bolognait csináltam. Megterítettem két embernek, mert Maurának a kanapéhoz vittem, a dohányasztalra.
-Tessék parancsolni.-mondtam.
-Köszönöm. Óóó, jól néz ki.-felelt rá Maura.
-Egészségedre.-kívántam neki. 
Tudtam, hogy ez egyfajta teszt, hogy a kisfiúcskájának jól főz-e a barátnője, mert ugye (remélhetőleg), élete hátralévő részében ez a szerencsétlenség fog kaját csinálni. Szerintem az vagyok, hiába mondta Niall, hogy nem így van, én így érzek. De Maura arca ragyogott, hogy ez a Brooke tud legalább egy fajta ételt, normálisan és finoman elkészíteni. Vagy valami ilyesmit gondolhatott. 
 Aztán megfordultam es a konyhai asztalhoz mentem. Niall már a felét megette, nem igazán válogatós.
-Azért megvárhattál volna.-mondtam neki.
-Ja, bocs. Csak éhes voltam. És hát olyan jól nézett ki. Tudod, hogy haspók vagyok.- mosolygott rám.
-Tudom, azért kaptál XXL-es adagot.
-Az nem ruha méret?-kérdezte cinikusan.
-De. De most a kajád is beleférne egy XXL-es pólóba. Amúgy jó étvágyat.
-Neked is. De én már megettem. Most már megvárlak, ha az elején nem tettem.
-Köszi. De nem szeretem ha néznek miközben eszek. 
-Akkor teszek magamnak még.
-Azért annyira nem finom.
-Szoknom kell, hisz ezt eszem élet végéig.- nevetett rám.
Hát bennem inkább kettős érzés volt, leszólta a kaját, de velem akar lenni élete hátralévő részéig. Végül csak mosolyogtam. Odajött hozzám, nyomott egy puszit a homlokomra, majd az asztal másik végébe ült.
-Na, szeretnéd? - kérdezte.
-Mármint mit?
-Tudod. Együtt lenni örökre. - derült fel az arca.
-Persze, hogy szeretném. Ez minden amit kérnék. Hogy együtt legyünk.
-Akkor jó. Bon appetit!
-Neked is. 
Megettük, aztán elindultam, hogy berakjam a szennyest a mosógépbe. Csak nem értettem, hogy kell. Nekünk teljesen más van, vagy mosodába viszem.
-Niall, segíts! - kiáltottam.
Hangos lépteket hallottam, majd láttam, hogy jön kimenteni. Nehogy, a ruhák elszíneződjenek.
-Tessék!? - már szinte mentőövvel jött.
-Segíts, hogy működik ez a masina? - néztem a mosógépre, mintha kínaiul tanulnék.
Niall beállította, és mondta, hogy most csak a piros, lila, rózsaszíneket mossam.
-Köszi. - hálálkodtam.
-Szívesen.- megpuszilt. - De mennem kell, a tányérok nem mossák el magukat.
-Ez igaz, menj nyugodtan, már boldogulok.
-De ha segíthetek bármiben, akkor csak szólj, és repülök.
Aztán elment. Betettem a mosóport és az öblítőt és elindítottam. Eleinte a kicsike úgy néz ki csütörtököt mond, de csodák csodájára beindult. Már majdnem bepánikoltam, hogy esetleg túl sok a mosó szer. 
Ezután felmentem Niall szobájába. Telefonáltam Katynek, hogy minden oké otthon. Katy eltörte a kezét, mert erősen az asztal élébe csapott. Csak gratulálni tudtam. Egyébként meg semmi különös. Kapcsolgattam a tévében és az egyik csatornán épp kezdődött egy film. Közben feljött Niall is.
-Hello. Vége a napnak? - kíváncsiskodtam.
-Sziaa. Igen már vége van. Mit nézel.?
-Nem tudom, most kezdődött.
-Ja oké.
Felfeküdtünk az ágyra. Elkezdtük nézni, de a végét már nem tudtam meg, mert elaludtam, azt hiszem Niall is.

Az út Írországba

Reggel egy SMS érkezett, ez volt az ébresztőm. Hullafáradt voltam és még csak reggel 8 óra körül volt. Nem nagyon akartam megnézni, de aztán jött még egy, aztán még egy.

-Ki a franc nem hagy végre aludni? - gondoltam magamban.
-Csöndesebben nem megy? Engem is idegesít.- mondta Harry.
-Tehetek én róla?
-Nem tehetsz róla, de nézd már meg, írj vissza neki, hogy hagyja abba!

Megnéztem és egy csomó reggeli üdvözlet jött Niall-töl.
Az első: 

*Csak jó reggeltet akartam kívánni neked. Csók. Niall*

A második:

*Ja, és nagyon hiányzol. Anyum már jobban van, vasárnap hazamegyek. Szeretlek. Niall xoxo.*

A harmadik:

*Upssz, bocsi, elfelejtettem az időzónákat. Sajnálom, ha felébresztettelek. Nekem most muszáj korán kelnem, mert anyukám még mindig rosszul van, de jobb már az állapota. Reméljük hamar meggyógyul. Áldását adta ránk. Látni akarlak. Niall xx*

Nagyon jól esett, hogy gondolt rám. Hát igen az időzónák. Sajnáltam részben az anyukáját, így érthető volt, hogy most mellette a helye. De a másik része meg az, hogy nagyon hiányzik! Szeretném már én is látni már öt, megölelni. Igaz, hogy még csak most ment el, de már most kínoz. Amikor turnén volt nem hiányzott ennyire, mint most. Érzem, hogy napról napra jobban szeretem. És még az csak a bónusz, hogy az anyja is elfogadott.

-Na, ki volt az? - kérdezte Harry.
-Niall. - válaszoltam.
-És mi volt ennyire sürgős? 
-Csak az, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire hiányzom neki.
-Jajjj, de nyálas. - fintorgott.
-Nem igaz, ez nagyon is figyelmes és édes.
-Látszik, hogy csajból vagy.
-Tudod nincs lomposom se, borostám sincs. Nekem más van. Ezt már megállapíthattad volna.

Erre felnevetett. Én is nyomtam egy mosolyt. A hasam jó hangosan kezdte követelni a kaját.

-Te aztán éhes lehetsz. - mondta nevetve.
-Az is vagyok. De most egyek?! Szerintem kong az ürességtől a hütö.
-Az lehet. De ha már így felkeltünk, te menj zuhanyozni, én felöltözködöm, és elmehetünk a boltba. Majd felveszek valami kapucnis felsőt a rajongók miatt.
-Okés. Sietek. De akkor te is. Nehogy éhen pusztuljak.
-Jajj te szegény. - a szarkazmusa a plafont verte.

Erre kiöltöttem a nyelvem. Én igenis szenvedek a kaja hiányától. Na jó, ez kicsit túlzás.
Gyorsan lezuhanyoztam és felöltözködtem. A zuhany alatt azon gondolkoztam, hogy Niall után kéne mennem Írországba. Muszáj. Érzem. Segíthetnék ápolni az anyukáját, így jobban megismerne és gyorsabban felépülne. Nem-nem. Nem hagyhatom itt őket. Mihez kezdenének nélkülem? De mégis. Hisz csak pár napról van szó. Addig nem dől össze a ház,ugye?

-Mehetünk? - tette fel a kérdést Harry.
-Hát hogyne! Mindjárt összeesek az éhségtől. 
-Azt azért ne.! - mondta mosolyogva.
-Parancsolj. - és kinyitotta előttem az ajtót.
-ÁÁÁh, igazi gentleman. - említettem meg cinikusan.
-Baj, ha ajtót nyitok?
-Nem dehogy, csak vicceltem! - felnevettem.

Majd elindultunk. Közben elkezdtem mesélni arról, hogy Niall után kéne mennem.

-Ha úgy érzed, hogy hiányzik és utána kell menned, akkor menj. - éreztem rajta az együttérzést, ami most elkellett. Kicsit bizonytalan voltam.
-Köszi a támogatásod. Segítenél megszervezni az utat? Még ma este el akarok menni Írországba. - átkaroltam a vállánál, mint ahogy a haverokat szokás.
-Még ma?? Hát jó, segítek. De nem ígérek semmit. - egy kicsit ledöbbent.
-Nem is kell, hogy ígérj bármit is. Csak a segítségedet kérem.

Közben odaértünk a bolthoz. Jól megpakoltuk a kosarat, mindenféle jóval. Kifizettük és hazaindultunk. Akkor már 9 óra körül volt. Majdnem mindenki fent volt már, csak Liam és Katy volt fent a szobájukban. Csináltunk a srácokkal reggelit és feltöltöttük a hütöt.
Mindenkinek bejelentettem, hogy egy kis időre nem létezem otthon. De Katynek négy szem
közt akartam elmondani, és elbúcsúzkodni. Nagyon fog hiányozni. Ahogy a többiek is, de Katy különösen. Mindenki támogatott és mellettem volt, segítettek megszervezni. Felhívtam Niallt, hogy tudassam vele, hamarosan látjuk egymást.
-Szia kicsim.-mondtam izgatottan.
*Helló, édesem. Mi újság?*
-Csak az, hogy még ma este látjuk egymást!
*Hogy érted? Mármint kamerán keresztül?*
-Nem. Utánad megyek repülővel.
*Az jó, nagyon örülök. És mi lesz a többiekkel?*
-Nem vagyok a bébiszitterük, tudnak azok vigyázni magukra.
*Az igaz. A dublini reptérre menjek érted?*
-Azt hiszem igen. Még csak most szervezzük.
*Rendben. Akkor még hívj, majd egyeztetünk*
-Okés. Csak ennyit akartam. Ja meg az, hogy köszi a reggeli SMS-eket.
*Ó igazán nincs mit. Csak tudatni akartam veled az igazat.*
-Én is szeretlek, nekem is hiányzol.
*De akkor látjuk egymást majd. Puszi. Szia*
-Szia. - és letettük. Jó volt hallani a hangját.

Egész nap a szervezéssel telt el, mikor felfedeztem egy megüresedett helyet a repülőn. Rögtön lecsaptam rá. Elkezdtem csomagolni. A többiek segítettek. Így az idő gyorsan eltelt.
Majd taxit fogtam, és egyenesen a reptérre mentem. Felszálltam rá, úgy egy óra elteltével ott voltam Dublinben. Kicsit émelyegtem, de hamar elmúlt. Mikor leszálltam egy ismerős alakot véltem felfedezni. Niall volt az. Ott várt rám. Otthagytam mindent és odaszaladtam hozzá. Tárt karokkal várt és felemelt, megpörgetett.
-Ne csináld így is rosszul vagyok a repüléstől.
-Jajj bocs. Amúgy szia. - és megcsókolt.
-Neked is szia.
-Mehetünk.
-Menjünk.
Megvártuk a csomagjaim és mentünk is Niall-ékhez. Mikor megérkeztünk finom illat árasztotta be a házat. Niall sütött, főzött mielőtt elment volna.
-Ezt mind megesszük?
-Még szép. - mondta nevetve.
Meg kell hagyni, amilyen jó evő Niall, olyan jó szakács is.
-Nem hiába vagy te az én vőlegényem és a hercegem.
-Te meg nem hiába vagy a menyasszonyom és a hercegném. - újra megcsókolt.
A nap hátralevő részében segítettem ápolni az anyukáját, így ezáltal jobban megismertük egymást. Egész jófej. Majd a nap végén a jól kiérdemelt pihenés Niallel. Amint befeküdtem az ágyba, el is aludtam.