Reggel egy ágyba reggelire ébredtem amit Niall csinált. Tudta mi a kedvencem. A palacsinta...mmmm....az mindig jöhet.
-Volt időd arra, hogy reggelit készíts nekem?-kérdeztem.
-Mondtam, hogy korán kelek.-elmosolyodott.
-Honnan tudod, hogy ez a kedvencem?
-Már mondtad még régebben, hogy szereted
-Köszi. Rendes vagy.
-Nincs mit. Bármikor.
Adtam neki egy puszit amiért ilyen figyelmes volt. Majd felöltözködtem. Még nem volt arra időm, hogy a cuccaimat kipakoljam, így a bőröndből válogattam valami elfogadhatót. Hát nem mondom, hogy jól néztem ki, mert akkor hazudnék. De nem bánom, hisz Niall-nek így is-úgy is jó vagyok. Remélem.
-Segítsek anyukádat ápolni? Vagy bármit segíteni? - ajánlottam fel.
-Hát jó lenne, ha mondjuk főznél valamit. Vagy esetleg betennéd a mosógépbe a szennyest.
-Ez egyszerű, szívesen megcsinálom!
-Húú, köszi. Sokat tennél vele. - hálálkozott Niall.
-Igazán nincs mit.
Lementünk a földszintre és Niall anyukája a kanapén feküdt, egy magazin és egy pokróc társaságában.
-Jó reggelt gyerekek! - még kicsit beteges volt a hangja.
-Jó reggelt Mrs. Horan! - köszöntem.
-Hívj csak Maurának. Nyugodtan tegeződjunk.
-Rendben. Szóval Maura tudnék neked segíteni valamiben? Már felajánlkoztam, hogy összedobok valamit a konyhában vagy esetleg kimosom a szennyest.
-Óóó, ez a kettő pont elég. Kíváncsi vagyok, hogy tudsz főzni, mert az én Niall-emnek nem lehet akármit adni.
-De én mindent megeszek anya! - förmedt rá. - Egyébként meg szerintem jól tud.
-Köszi.- mosolyogtam Niall-re.
Ezután elmentem a konyhába és mivel nem volt a konyhában nagyjából semmi, ezért elkezdtem spagetti tésztát kutatni. Egy szekrény mélyén találtam egy zacskóval belőle. Betettem egy fazék sós vízbe, majd hagytam forrni.
-Spagetti jó lesz? - tettem fel a kérdést.
-Az mindig jó. - közeledett Niall felém. -Anyu neked jó?
-Igen. Remélem azért egy spagettit meg tudsz csinálni. - nevette.
-Persze, gyerekjáték. - válaszoltam.
Majd vártam 15 percet amíg megfő és elkészítettem. Nem tudtam milyen öntet kíséretében felelne meg, de nem akartam olyan zöldfülűnek tűnni, ezért a szokásos, jól bevált bolognait csináltam. Megterítettem két embernek, mert Maurának a kanapéhoz vittem, a dohányasztalra.
-Tessék parancsolni.-mondtam.
-Köszönöm. Óóó, jól néz ki.-felelt rá Maura.
-Egészségedre.-kívántam neki.
Tudtam, hogy ez egyfajta teszt, hogy a kisfiúcskájának jól főz-e a barátnője, mert ugye (remélhetőleg), élete hátralévő részében ez a szerencsétlenség fog kaját csinálni. Szerintem az vagyok, hiába mondta Niall, hogy nem így van, én így érzek. De Maura arca ragyogott, hogy ez a Brooke tud legalább egy fajta ételt, normálisan és finoman elkészíteni. Vagy valami ilyesmit gondolhatott.
Aztán megfordultam es a konyhai asztalhoz mentem. Niall már a felét megette, nem igazán válogatós.
-Azért megvárhattál volna.-mondtam neki.
-Ja, bocs. Csak éhes voltam. És hát olyan jól nézett ki. Tudod, hogy haspók vagyok.- mosolygott rám.
-Tudom, azért kaptál XXL-es adagot.
-Az nem ruha méret?-kérdezte cinikusan.
-De. De most a kajád is beleférne egy XXL-es pólóba. Amúgy jó étvágyat.
-Neked is. De én már megettem. Most már megvárlak, ha az elején nem tettem.
-Köszi. De nem szeretem ha néznek miközben eszek.
-Akkor teszek magamnak még.
-Azért annyira nem finom.
-Szoknom kell, hisz ezt eszem élet végéig.- nevetett rám.
Hát bennem inkább kettős érzés volt, leszólta a kaját, de velem akar lenni élete hátralévő részéig. Végül csak mosolyogtam. Odajött hozzám, nyomott egy puszit a homlokomra, majd az asztal másik végébe ült.
-Na, szeretnéd? - kérdezte.
-Mármint mit?
-Tudod. Együtt lenni örökre. - derült fel az arca.
-Persze, hogy szeretném. Ez minden amit kérnék. Hogy együtt legyünk.
-Akkor jó. Bon appetit!
-Neked is.
Megettük, aztán elindultam, hogy berakjam a szennyest a mosógépbe. Csak nem értettem, hogy kell. Nekünk teljesen más van, vagy mosodába viszem.
-Niall, segíts! - kiáltottam.
Hangos lépteket hallottam, majd láttam, hogy jön kimenteni. Nehogy, a ruhák elszíneződjenek.
-Tessék!? - már szinte mentőövvel jött.
-Segíts, hogy működik ez a masina? - néztem a mosógépre, mintha kínaiul tanulnék.
Niall beállította, és mondta, hogy most csak a piros, lila, rózsaszíneket mossam.
-Köszi. - hálálkodtam.
-Szívesen.- megpuszilt. - De mennem kell, a tányérok nem mossák el magukat.
-Ez igaz, menj nyugodtan, már boldogulok.
-De ha segíthetek bármiben, akkor csak szólj, és repülök.
Aztán elment. Betettem a mosóport és az öblítőt és elindítottam. Eleinte a kicsike úgy néz ki csütörtököt mond, de csodák csodájára beindult. Már majdnem bepánikoltam, hogy esetleg túl sok a mosó szer.
Ezután felmentem Niall szobájába. Telefonáltam Katynek, hogy minden oké otthon. Katy eltörte a kezét, mert erősen az asztal élébe csapott. Csak gratulálni tudtam. Egyébként meg semmi különös. Kapcsolgattam a tévében és az egyik csatornán épp kezdődött egy film. Közben feljött Niall is.
-Hello. Vége a napnak? - kíváncsiskodtam.
-Sziaa. Igen már vége van. Mit nézel.?
-Nem tudom, most kezdődött.
-Ja oké.
Felfeküdtünk az ágyra. Elkezdtük nézni, de a végét már nem tudtam meg, mert elaludtam, azt hiszem Niall is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése