Az út Írországba

Reggel egy SMS érkezett, ez volt az ébresztőm. Hullafáradt voltam és még csak reggel 8 óra körül volt. Nem nagyon akartam megnézni, de aztán jött még egy, aztán még egy.

-Ki a franc nem hagy végre aludni? - gondoltam magamban.
-Csöndesebben nem megy? Engem is idegesít.- mondta Harry.
-Tehetek én róla?
-Nem tehetsz róla, de nézd már meg, írj vissza neki, hogy hagyja abba!

Megnéztem és egy csomó reggeli üdvözlet jött Niall-töl.
Az első: 

*Csak jó reggeltet akartam kívánni neked. Csók. Niall*

A második:

*Ja, és nagyon hiányzol. Anyum már jobban van, vasárnap hazamegyek. Szeretlek. Niall xoxo.*

A harmadik:

*Upssz, bocsi, elfelejtettem az időzónákat. Sajnálom, ha felébresztettelek. Nekem most muszáj korán kelnem, mert anyukám még mindig rosszul van, de jobb már az állapota. Reméljük hamar meggyógyul. Áldását adta ránk. Látni akarlak. Niall xx*

Nagyon jól esett, hogy gondolt rám. Hát igen az időzónák. Sajnáltam részben az anyukáját, így érthető volt, hogy most mellette a helye. De a másik része meg az, hogy nagyon hiányzik! Szeretném már én is látni már öt, megölelni. Igaz, hogy még csak most ment el, de már most kínoz. Amikor turnén volt nem hiányzott ennyire, mint most. Érzem, hogy napról napra jobban szeretem. És még az csak a bónusz, hogy az anyja is elfogadott.

-Na, ki volt az? - kérdezte Harry.
-Niall. - válaszoltam.
-És mi volt ennyire sürgős? 
-Csak az, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire hiányzom neki.
-Jajjj, de nyálas. - fintorgott.
-Nem igaz, ez nagyon is figyelmes és édes.
-Látszik, hogy csajból vagy.
-Tudod nincs lomposom se, borostám sincs. Nekem más van. Ezt már megállapíthattad volna.

Erre felnevetett. Én is nyomtam egy mosolyt. A hasam jó hangosan kezdte követelni a kaját.

-Te aztán éhes lehetsz. - mondta nevetve.
-Az is vagyok. De most egyek?! Szerintem kong az ürességtől a hütö.
-Az lehet. De ha már így felkeltünk, te menj zuhanyozni, én felöltözködöm, és elmehetünk a boltba. Majd felveszek valami kapucnis felsőt a rajongók miatt.
-Okés. Sietek. De akkor te is. Nehogy éhen pusztuljak.
-Jajj te szegény. - a szarkazmusa a plafont verte.

Erre kiöltöttem a nyelvem. Én igenis szenvedek a kaja hiányától. Na jó, ez kicsit túlzás.
Gyorsan lezuhanyoztam és felöltözködtem. A zuhany alatt azon gondolkoztam, hogy Niall után kéne mennem Írországba. Muszáj. Érzem. Segíthetnék ápolni az anyukáját, így jobban megismerne és gyorsabban felépülne. Nem-nem. Nem hagyhatom itt őket. Mihez kezdenének nélkülem? De mégis. Hisz csak pár napról van szó. Addig nem dől össze a ház,ugye?

-Mehetünk? - tette fel a kérdést Harry.
-Hát hogyne! Mindjárt összeesek az éhségtől. 
-Azt azért ne.! - mondta mosolyogva.
-Parancsolj. - és kinyitotta előttem az ajtót.
-ÁÁÁh, igazi gentleman. - említettem meg cinikusan.
-Baj, ha ajtót nyitok?
-Nem dehogy, csak vicceltem! - felnevettem.

Majd elindultunk. Közben elkezdtem mesélni arról, hogy Niall után kéne mennem.

-Ha úgy érzed, hogy hiányzik és utána kell menned, akkor menj. - éreztem rajta az együttérzést, ami most elkellett. Kicsit bizonytalan voltam.
-Köszi a támogatásod. Segítenél megszervezni az utat? Még ma este el akarok menni Írországba. - átkaroltam a vállánál, mint ahogy a haverokat szokás.
-Még ma?? Hát jó, segítek. De nem ígérek semmit. - egy kicsit ledöbbent.
-Nem is kell, hogy ígérj bármit is. Csak a segítségedet kérem.

Közben odaértünk a bolthoz. Jól megpakoltuk a kosarat, mindenféle jóval. Kifizettük és hazaindultunk. Akkor már 9 óra körül volt. Majdnem mindenki fent volt már, csak Liam és Katy volt fent a szobájukban. Csináltunk a srácokkal reggelit és feltöltöttük a hütöt.
Mindenkinek bejelentettem, hogy egy kis időre nem létezem otthon. De Katynek négy szem
közt akartam elmondani, és elbúcsúzkodni. Nagyon fog hiányozni. Ahogy a többiek is, de Katy különösen. Mindenki támogatott és mellettem volt, segítettek megszervezni. Felhívtam Niallt, hogy tudassam vele, hamarosan látjuk egymást.
-Szia kicsim.-mondtam izgatottan.
*Helló, édesem. Mi újság?*
-Csak az, hogy még ma este látjuk egymást!
*Hogy érted? Mármint kamerán keresztül?*
-Nem. Utánad megyek repülővel.
*Az jó, nagyon örülök. És mi lesz a többiekkel?*
-Nem vagyok a bébiszitterük, tudnak azok vigyázni magukra.
*Az igaz. A dublini reptérre menjek érted?*
-Azt hiszem igen. Még csak most szervezzük.
*Rendben. Akkor még hívj, majd egyeztetünk*
-Okés. Csak ennyit akartam. Ja meg az, hogy köszi a reggeli SMS-eket.
*Ó igazán nincs mit. Csak tudatni akartam veled az igazat.*
-Én is szeretlek, nekem is hiányzol.
*De akkor látjuk egymást majd. Puszi. Szia*
-Szia. - és letettük. Jó volt hallani a hangját.

Egész nap a szervezéssel telt el, mikor felfedeztem egy megüresedett helyet a repülőn. Rögtön lecsaptam rá. Elkezdtem csomagolni. A többiek segítettek. Így az idő gyorsan eltelt.
Majd taxit fogtam, és egyenesen a reptérre mentem. Felszálltam rá, úgy egy óra elteltével ott voltam Dublinben. Kicsit émelyegtem, de hamar elmúlt. Mikor leszálltam egy ismerős alakot véltem felfedezni. Niall volt az. Ott várt rám. Otthagytam mindent és odaszaladtam hozzá. Tárt karokkal várt és felemelt, megpörgetett.
-Ne csináld így is rosszul vagyok a repüléstől.
-Jajj bocs. Amúgy szia. - és megcsókolt.
-Neked is szia.
-Mehetünk.
-Menjünk.
Megvártuk a csomagjaim és mentünk is Niall-ékhez. Mikor megérkeztünk finom illat árasztotta be a házat. Niall sütött, főzött mielőtt elment volna.
-Ezt mind megesszük?
-Még szép. - mondta nevetve.
Meg kell hagyni, amilyen jó evő Niall, olyan jó szakács is.
-Nem hiába vagy te az én vőlegényem és a hercegem.
-Te meg nem hiába vagy a menyasszonyom és a hercegném. - újra megcsókolt.
A nap hátralevő részében segítettem ápolni az anyukáját, így ezáltal jobban megismertük egymást. Egész jófej. Majd a nap végén a jól kiérdemelt pihenés Niallel. Amint befeküdtem az ágyba, el is aludtam.