Zűrös modellélet. III. fejezet 9. rész

Még tegnap este felhívtam a csajokat meg a fiúkat, hogy pakoljanak, mert jönnek Párizsba. Először nem akarták elhinni, azt hitték, hogy ez egy nagy ugratás. De nem. Utánuk küldtem a magángépet, reggelre már itt szundítottak. Már nem nekem kellett reggelit csinálnom. Fura volt.

Felkeltünk és ott volt mindenkinek egy nagy tál reggeli. A teraszon. Istenien nézett ki. Közbe dumálgattunk.

Brooke: Ma kell elmennem egy fotózásra. Ott fogok találkozni a főnökkel. Na meg a lányával. Tegnap nem voltak ott ahol megegyeztünk, ezért most új találkát beszéltünk meg. Remélem jól kijövünk majd.

Niall: Nyugodj meg, veled nem lehet nem kijönni. Az első képet nekem adod!

Brooke: Nyugiii, a tiéd az első. Mindenkinek hozok majd egy fotót.

Beszélgettünk még, de amikor elfogyott a reggeli és amikor már mindenki teli volt, indulnom kellett. Előtte felvettem egy jó ruhát, de csak egy átlagosat, mert azt mondták van bőségesen ruha, amit rám tudnak adni.

Direkt ezt a cipőt vettem fel, mert van egy hasonló Niall-nek. Talán szerencsét hoz.

Egy stúdió előtt volt a ''randevú''. Jó 20 percet késtek, én meg ott csöveztem. Na mindegy. Amikor megláttam a lányát azt hittem dobok egy spontán szaltót. Biztos profi modell. 

Főnök: Hello. Brad Morgan vagyok. Hadd mutassam be a lányomat, Lucy Morgant.

Lucy: Szia.- mondta, mintha valaki kényszerítette volna.

Brooke: Hello.-mondtam lelkesen.

Lucy: Azért vigyázz, mert engem nem lehet leelőzni!

Ekkor valahogy rossz benyomást kelltett bennem.

Brooke: Nyugi, meg sem fogom próbálni.

  Bementünk az épületbe és bementünk egy nagy fotós terembe, ahol profi fényképezőgépek voltak. Erre a reakcióm egy spontán HÁTRAszaltó. :D

A következő pillanatban már nem voltam olyan lelkes, mint az előbb. 

Brad: Vetkőzz!

Brooke: Hogy mit csináljak?

Lucy: Jajj, ne tetesd már a butát, jól tudod, hogy egy fehérnemű modell vagy. Nem olvastad el rendesen a hirdetést mi?!

Brooke: Úgy néz ki. De én nem fogok vetkőzni meg fehérneműt reklámozni.

Brad: Na most akarod a munkát vagy sem?! Hogy lehet így állásra jelentkezni, ha nem is tudod pontosan mire jelentkezel.

Lucy: Buta liba.- mondta kuncogva.

Brooke: Hogy mit mondtál?

Lucy: Sürgősen fordulj fülorvoshoz. Vagy talán nem pucultuk ki rendesen a fülünket? Azt mondtam, hogy te egy buta liba vagy. És lám, igazam van.

Ekkor nem bírtam magammal nekiestem Lucynek, behúztam neki. Piszkosul jól esett.

Brad: Ki vagy rúgva!

Brooke: Megyek is!

Brad: Na várj, ez egy nagylelkű ajánlat lesz, ezek ellenére.

Lucy: Jajjj apu, nehogy odaadd neki a fodrász állást! Most húzott be nekem!

Brad: Márpedig ez lesz. Nem maradhat munka nélkül.

Lucy: Kit érdekel, hogy munka nélkül marad?

Brooke: Engem. Köszönöm elfogadom az állást.

Mindig is szerettem megcsinálni a csajok haját, mindig engem kértek meg, ha valahova mentek, hogy csináljam meg nekik. De nem vagyok biztos benne, hogy menni fog. Majd ídővel belejövök.

1 hét múlva:

És mintha láttam volna a jövőt. Eleinte egy kicsit sem volt könnyű. Sőt borzalmas volt. A vendégek menet közben megváltoztatták a kérésüket, ráadásul még engem csesztek le, hogy miért nem látok bele az agyába. Mint valami gondolatolvasó, egy rossz viccben. De a barátokkal túléltem mindent.

Egyik nap ismét munkában voltam mikor egy hölgy belépett az ajtón. Hajigazítást kért, mondtam majd én megcsinálom.

Vendég: Maddy Norman vagyok. Örvendek a szerencsének - felcsillant a szeme.

Én meg csak néztem, hogy vajon mit bámul rajtam, mint aki nem látott még fehér embert.

Brooke: ÖÖ..én Brooke vagyok. Kérem foglaljon helyet.

Csöppet sem azért jött, hogy kicsit megigazítsam a haját. Leült és valami modellségről hablatyolt. Én meg ezek után kénytelen voltam hallgatni.

Maddy: Szóval már vagy 10 modellt felvettünk, de egyik sem járt teljes sikerrel. Mind vagy túl igényesek, vagy nem elég csinosak a fotókon. Ahh néha úgy érzem fel kell hagynom ezzel.

Kíváncsi lettem. Lehet, hogy újabb lehetőség pottyant az ölembe? Az írtóra jó lenne.

Brooke: Mármint mivel hagyna fel?

Maddy: A modellügynök szakmával. Tudod ez a munkám. Te is egy aranyos pofi vagy, bejöhetnél az egyik nap hozzánk. Megnézném mit tudsz. 

Brooke: Biztos benne? Ugye nem valami fehérneműt kell reklámoznom?

Maddy: Te meg miről beszélsz? Természetesen csak pózolnod kell egy mesés ruhában és azokkal a tárgyakkal amiket a kezedbe adunk.

Brooke: Ja, csak az előző munkám ilyesmi volt.

Maddy: Komoly?! Vetkőztél is?

Brooke: Nem az első nap kirúgattam magam. Nem akartam vetkőzni.

Maddy: Szuper egy tollat meg egy papírt és leírom milyen címre kell megjelenned szombaton pontban délután egykor. Ne késs!

Brooke: Uramisten köszönöm! Ez egy hihetlen lehetőség!

Maddy: Nem kell hálálkodni, azt nem szeretem.

Brooke: Jaj, oké elnézést. Ezért a lehetőségért a vendégem volt!

Maddy: Kedves vagy. Köszönöm én is az ingyen igazítást.

Majd leírta a címet, hogy hova kell mennem. El se hiszem még mindig. Lehet, hogy tényleg modell leszek! Ez az álmom. De a fodrászfőnök nem volt olyan lelkes, mint én, hogy ingyen csináltam neki. A saját pénzemből kellett kifizetnem. Pukkandjon meg! Nem baj, majd a tripláját fogok a modellkedésből visszakapni! És akkor majd agyőt mondok a fodrászatnak! 

Otthon elmeséltem ezt, mindenki engem ünnepelt. Jó érzés volt. Ilyen kis baráti bulit tartottunk. Üvegeztünk, ittunk (de nem olyan sokat, mint múltkor, azt soha többet!), chipset eszegettünk. Ahh, nem könnyű az álmokat valóra váltani..de egy kis mázlival, na meg még egy lapáttal belőle sikerülhet..

to be continued..

xx Christi.