III. fejezet 12. rész
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.Megnéztem hogy ki hívott,vagyis SMS-em jött Maddy-től.
-Szia.Csak szólok,hogy ma nem kell jönnötök.Majd írok,ha lesz valami. xMaddy
Erre egy kicsit furcsán néztem először,mert még kómás voltam,másodszor pedig már vártam a mai napot.Na mindegy,kikászálódtam az ágyamból és lementem reggelizni.
Felmentem a szobámba és be a gardróbomba,hogy szerezzek valami ruhát.Köbö egy 10 percet keresgéltem és végre találtam egy jó ruhát.
Felmentem Katy szobájába és szóltam neki,hogy ma nem kell mennünk Maddy-hez.Ő meg mondta,hogy menjünk el shoppingolni.Hát el is mentünk és vettünk pár cuccot is és olyan fél 12 körül jöttünk haza (délelőtt).Felmentem a szobámba és bedobtam a gardróbomba a cuccokat (szó szerint) és lefeküdtem az ágyra és egy ideig a plafont bámultam.Majd gondoltam egyet és felvettem valami sportos cuccot és elmentem futni.A parknál futottam ahol volt egy híd és egy kisebb tó is.Átfutottam a hídon ki a parkból.Futottam míg el nem értem az Eiffel-torony elé.Ott volt egy kis kunyhó féleség és annak felültem a tetejére és néztem a szép tájat.
Egyszer csak beszakad alattam a kunyhó,de valaki megfogja a kezem és a karjaiba vesz,így nem pottyanok bele.A kezeimet a nyakára kulcsoltam,de nem néztem fel rá.Így voltunk,de egyikünk sem szólalt meg.Egy kicsit odébb ment és letett,de nekem a kezeim még mindig a nyakán voltak összekulcsolva.Lassan lecsúsztattam a kezeimet magam mellé,majd hátat fordítottam neki,hogy elmenjek,de ő megfogta a csuklómat és visszahúzott.Ahogy visszahúzott a kezemet a mellkasára tettem és erőt vettem magamon és felnéztem rá.Belenéztem a szépen csillogó barna szemeibe,de elkaptam a tekintetem és végül megszólaltam:
-Brooke:Köszi,hogy megmentettél.
-Idegen:Nincs mit.Amúgy George vagyok.És téged hogy hívnak?
-Brooke:Brooke.
-George:Itt laksz a közelben?
Most már összeszedtem magam és rendesen kezdtem el beszélgetni vele.
-Brooke:A parknak a másik oldalán lakok.És te?
-George:Én nem messze innen.
-Brooke:Mit csináltál erre fele?
-George:Ezt tőled is lehetne kérdezni.
-Brooke:Éppen futottam.Akkor most te jösz.
-George:Na jó.Ide szoktam járni ha egy kis magányra vágyok.
-Brooke:Ja akkor én megyek.
Megfordultam,hogy menjek,de megint megfogta a kezem és visszahúzott,de most úgy hogy véletlenül rádőltem.
-Brooke:Jaj,bocsi.Nem akartam.-nevettem el magam.
-George:Á.Semmi.
Leszálltam róla és felsegítettem.Még egy kicsit beszélgettünk,jobban megismerkedtünk,de nekem mennem kellett.
-Brooke:Bocsi,de most mennem kell.
-George:Elkísérhetlek a parkig.
-Brooke:Hát,ha utolérsz akkor jöhetsz.-és elkezdtem futni.
George is elkezdett utánam futni és valahogy beért.Elkapta a csípőmet és magához rántott.Ennél a mozdulatnál a kezemet át tettem a vállai felett,úgy mintha meg akarnám csókolni,ő közben a csípőmet fogta.Megint belenéztem a szemeibe,de egy kicsit elbambultam.
-George:Mit nézel annyira?
-Brooke:Ja semmit.Ööö...de nekem most már tényleg mennem kell.
-George:Oké.Még találkozunk?
-Brooke:Persze.
-George:Mi a telószámod?
-Brooke:5550129.
Aztán hazafutottam,felmentem a szobámba és elrendezkedtem a gardróbomban.Az ágyamra dobtam a telómat és kimentem a balkonra.És amikor lenéztem láttam valakiket csókolózni,de nem láttam kik voltak azok,de bepattant.Niall-en volt ma kék felső.Gyorsan lesiettem és felpofoztam.
-Brooke:Hogy tehetted ezt velem.-mondtam már zokogva.
-Niall:Én nem tudom...csak olyan hirtelen jött...és...
-Brooke:Semmi és,végeztem veled.-majd elfutottam.
Futottam ahogy csak tudtam és arra eszméltem fel,hogy ott vagyok ahol George-al találkoztam.Nekidőltem a kunyhónak és a földre rogytam össze.Egyszer csak hallom hogy valaki a nevem mondogassa.Felnéztem és George volt az.Fel álltam,odarohantam hozzá és szorosan megöleltem.Ő is visszaölelt,de eltolt magától és letörölte a könnyeket az arcomról.
-George:Mi történt?
-Brooke:Semmi csak,most szakítottam a barátommal,mert láttam egy más lánnyal.
-George:Had kerüljön a szemem elé.Kiverem belőle a lelket is.
-Brooke:Ne.Nem kell semmit csinálnod,annak is örülök,hogy itt vagy.
-George:Én is.
Gondolkodtam nem állhattam ott tétlenül,cselekednem kellett,George úgyis megértené.Lenéztem és összekulcsoltam a kezeinket,majd felnéztem rá.Ő is lenézett és vissza rám.Elmosolyodott,ettől én is elmosolyodtam.Nem tudom,de még eddig egy fiú se tudott megmosolyogtatni Niall-en kívül.Ez biztos jelenthet valamit.Minden gondolatot eltereltem és cselekedtem.Lehunytam a szemem és közeledtem felé,nem volt más választásom,kellett valaki mellém.Már majdnem összeért a szánk és megcsókoltam.Olyan volt,mint még soha.Az-az érzés ami elöntött engem leírhatatlan volt.De valami vagyis valaki megtörte ezt a pillanatot és ...
To be continued...
xxDendi
Lécci komizzatok és iratkozzatok fel még egyszer köszi :D remélem tetszik ;)
.jpg)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése