FEJEZET ZÁRÓ RÉSZ!
Roger: MIT CSINÁLSZ A LÁNYOMMAL TE SZERENCSÉTLEN?????!!!!! Brooke-nak pihennie kell, nem lehet etyepetyézni. Nem emlékszel?
Niall: Elnézést kérek uram. Csak tudja nehéz kibírni.
Roger: Mit nehéz kibírni?? Egy hónapot amíg a lányom teljesen felépül? Hát nem érted, hogy itt most gyógyulni kell és nem d*gni? Egy kórházban??
Erre Niall röhögött meg én is. Nem volt jó húzás.
Roger: Fiacskám, te most szépen hazamész. Nem látogathatod Brooke-t amíg ki nem engedik. Ha neked ez olyan vicces, hogy nevetni támadt kedved, akkor ez nem lesz olyan nevetséges.
Brooke: De apaa! Ne csináld ezt! Ezzel engem is kínozol!
Kate: Drágám értsd meg, apád mindent érted tesz. Felelős próbál lenni érted, de nem lehet ha nem engeded.
Niall: Hagyd Brooke...Majd hozatok egy laptopot és majd skypolunk.
Brooke: Achh, a fenébe is.. de imádom, mikor minden összejön..!- mondtam cinikusan.
Niall: Édes, már csak 2 nap. Ki lehet bírni. Majd akkor odaadom az ajándékod.
Brooke: ÓMÁJGÁÁD! Ez kínszenvedés. Te is kezded?
Niall: Majd kárpótollak.
Nyomott egy utolsó csókot, megölelt jó szorosan (majd kiköptem a tüdőm) és elment. Annyira, de annyira hiányozni fog. :'(
Roger: Brooke, figyelj ez a Niall akárki, nem tetszik nekem. Valami furcsa.
Brooke: Mi lenne benne? Az, hogy nem mozdul mellőlem, szeret és én is viszont az furcsa?
Roger: Nem arról beszéltem. Neked nem ő az igazi.
Brooke: Majd bebizonyítsuk, hogy nem így van!
Kate: Roger, hagyd abba! Szegény fiúnak nem könnyíted meg a dolgát.. Adj nekik egy esélyt, szívem.
Roger: Nehéz lesz. De oké. Legyen. Kaptok egy esélyt. De Brooke, kérlek ne előttünk csináljatok.
Brooke: Rendben. Ez is csak véletlen volt.
Kate: És amúgy, hogy vagy kicsim?
Brooke: Már egész jól. Napról napra többre emlékszem és ez jó jel.
Roger: Nagyszerű hír. De hoztunk egy kis csokit, hátha jobb kedved lesz.
Brooke: Igen, az jót fog tenni.
Majd beszélgettünk jó sokat, elmondtam nekik mindent, amit eddig nem tudtak. És arról is beszámoltam, hogy nagyon is komoly, köztünk a dolog :)
Roger: Uramisten..az én kislányom, már nem is olyan kicsi.
Brooke: Hát már nem. - mosolyogtam.
Roger: Na de mennünk kell, Adam otthon vár minket. Jobbulást Brooke! Szia!
Kate: Viszlát drágám!
Megöleltük egymást, adtak puszit az arcomra és elmentek. Már nagyon fáradt voltam, lefeküdtem. Hajnali 2-kor megszólal a telóm. SMS-t kaptam. És kitől? Az én Niallemtől.
*Nagyon hiányzol és az is, hogy nem aludhatok a fotelban melletted. Kitartás már csak egy nap. Szeretlek és puszillak. Niall xo.*
Másnap:
Az utolsó nap viszonylag gyorsan eltelt. A kórház, ahol voltam közel volt az Eiffel-toronyhoz és azt bámultam, mert a tornyot órákig tudnám bámulni. Az órát néztem állandóan, hogy még mennyi van hátra, ameddig még itt tartanak. Bejött Katy és Jenn látogatóba úgy délután 3 körül. Így nem unatkoztam annyit. Hoztak ruhát, amiben hazamegyek holnap.
Csak idegesítő volt, hogy Katy tudta, hogy mi az az ajándék, de az istenért se árulta volna el.
Katy: Nem lehet, nem mondhatom el. Csak annyit, hogy nagy durranás lesz.
Jenn: Mi az?
Katy megsúgta Jennek. Nem hallottam semmit. Csudába is.!!
Jenn: Óóó az tetszeni fog! Katy, nem túl elhamarkodott?
Katy: Szerintem, ha szeretik egymást akkor nem léteznek akadályok.
Jenn: Igaz.
Brooke: Jajj csajok, mi a fészkes fene az?!
-TITOK!!- mondták egyszerre.
Még beszélgettünk egy kicsit és aztán elmentek. Azon pörgött az agyam, hogy mi lehet azaz ajándék. Már csak 1 nap!
Kiengedés napja:
Véégre kiengednek a kórházból. Finom kaja otthon. *-* Mert hát a zabkása, főzelék, spenót nem tartoznak a kedvenceim közé. És a kórházban pont ilyen van reggelire, ebédre és vacsorára. És megtudom mi azaz ajándék. Ismét kaptam egy SMS-t.
*Alig várom, hogy találkozzunk, remélem semmit sem sejtesz az egészből. Érted megyek a kórház elé. Szeretlek. Nialled x.*
Megspóroltam a taxi pénzt, ráadásul hamarabb találkozhattam Niallel. Összepakoltam a holmim és igyekeztem ki az épületből. Az ami fogadtatott, az semmivel sem összehasonlítható. Rózsaszín lufik mindenhol.
Az egyikkel nagyobb lufival egy papírt eresztett fel. Azt hittem rosszul olvasok. Vagy Niall írt el valamit. Az állt rajta nagy betűkkel: WILL YOU MARRY ME? ♥ (hozzám jössz feleségül?)
Niall: Na akkor?
Letérdelt elém egy csodaszép gyűrűvel.
Niall: Brooke nézd, te vagy a mindenem. Voltak nehéz időszakok, de számunkra nincs akadály. Amikor majdnem meghaltál, akkor döbbentem rá, hogy nekem te kellesz. Nem akarlak elveszíteni. Persze nem kell összeházasodnunk rögtön, járhatunk csak jegybe.
Brooke: Uramistenem Niall! Én is szeretlek. IGEN! - mondtam már sírva az örömtől.
De egyenlőre még csak járjunk jegybe. Még fiatalok vagyunk.
Niall: Én is így gondoltam. Csodálatos vagy! - és felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
Brooke: Te vagy az, amiért így megszervezted az egészet. Jól titkoltad az egészet. - és megcsókoltam.
Niall: Na most már előjöhettek!
Brooke: Már mint kik?
És erre kibújtak a bokrokból a csajok és a srácok. Mind odajöttek és egy csoportos ölelkezés következett.
Brooke: Ti az egészet végignéztétek?
Katy: Aha. Olyan cukik vagytok így együtt. Ezért titkoltuk. A meglepetésnek is van varázsa.
Brooke: Megvan ám. Ti vagytok a legkirályabbak, srácok! Jobb barátokat nem is kívánhatnék.
Folytatjuk... :)
xxChristi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése